Minden időd...

Elmúlt minden időd,
Elfogyott mind a tér,
És ha úgy igazán
Senkit sem szerettél,

Ember mondd,
Mért éltél?

/1990 körül/

Ó légy áldott!

Ó légy áldott jó Jézusunk!
Tebenned van boldogságunk,
Tebenned van üdvösségünk,
Hű szívedben elrejtettünk.

Keskeny úton tarts meg kérlek,
Tedd erőssé hűségünket,
Ne hagyjunk el téged többé,
Veled járjunk mindörökké!

Hogyha sírunk, hívunk Téged,
Boldogságban áldunk Téged,
Gyötrelemben is áldunk Téged,
Hisz megváltott szenvedésed!

Ó légy áldott mindörökké,
Nem sírunk már soha többé,
Hű szívedben elrejtettünk,
Teveled boldogok leszünk!

/kb. 1990/

Megváltó

Gúnyolták; azt mondták:
"Megváltó, mentsd meg életed!"
Nem hitték, hogy akit megöltek,
Ő adott nékik életet!

S így szólt: " Atyám! Bocsásd meg nékik,
mert nem tudják, mit cselekszenek."

(Lásd: Lukács 23:34. )

/kb. 1990./

Töredékek

Az úton...

Az úton vigyázva, óvakodva lépj,
Kerüld el a csapdát és fogd barátod kezét! 
 *

Csend van már, lecsitultak a harcok,
s meglátom majdan az én Uramat!

(Lásd: Jób 19:25-27.)

kb. 1990./

Ködben

Hajnali ködben,
utazás közben
láttam e képet.

Magasan fenn
fényírás lebeg
a ködben...
Nincs, ami tartsa,
nincs hozzá épület.

A lámpák körül
fényudvar rezeg,
a homályban...
Munkába mennek
az emberek.

Szívükben talán
fénysugár remeg,
Remény...
hogy ez a nap
szebb lehet.

/kb. 1990/

Vándor

Itt a földön vándor voltál,
mindig keskeny úton jártál;
Isten Lelke vezetett,
és az örök szeretet.

Sarudat immár por lepte,
szögre akaszthatod végre,
elértél az út végére,
Menj be Atyád örömébe!

/kb. 1990./

Árnyékmadár

Árnyékmadár jár kevélyen,
Messze túl a rejtett réten,
Át a seholsincs ösvényen,
Titkok mélyén kóborol.

Árnyékvilágban járok régen,
S nem vagyok már oly kevély,
Futok egy keskeny ösvényen
Vissza; vissza a fény felé!

/1990 körül/

Hallgatni...

Hallgatni Isten szavára,
Bár a Világ hangosabb,
Az igazság halkan is
Igazság marad.

/1990 körül/

(Lásd: 3 Nefi 11:3-7.)