- Itt vagyok Anyám méhében, még védve a Világtól, ahová hamarosan ki fogok menni... olyan jól érzem magam itt bent, de nemsokára indulnom kell! ... Tudom, hogy ő is várja már, hogy megszülessek, de azt hiszem, fél is tőle...
...
- Emlékszem a szép tiszta fényre, ami Atyánknál körülvett és elárasztott mindent! Annyira jó volt Vele lenni, és a többiekkel! ...
...
Aztán a tanácsban elhatároztuk, hogy eljövünk erre a helyre.
Annyi mindent meg kell még tanulnunk és szükségünk van egy testre is, hogy mi is olyan boldogok legyünk, mint a Mennyei Szülők és a többiek, akik már megtették ezt az utat...
...
- Most már ideje menni... Szeretlek Anyu!
Tudom, hogy szenvedsz majd és nekem is fájni fog; ez lesz az első lecke, amit meg kell majd tanulnom; hogy szenvedés nélkül nincs boldogság sem...
Lesz majd Valaki, aki sokkal többet fog szenvedni ezért... Akkor értettem, miért kell ezt megtennie, és hogy miért nincs könnyebb út... És most? Most már inkább csak érzem, hogy így kell lennie... Így lesz a legjobb, így leszünk a legjobbak...
...
- Sírok!!! Annyira hideg és fájdalmas ez a világ!!! Furcsa még ez a test is; nem tudok olyan könnyen jönni-menni, mint Otthon. Nem jó így egyedül! Szeretnék inkább visszamenni, de már nem lehet...
Csak sírok, ahogy a torkomon kifér, hátha meghallja valaki... Valaki segítsen!!!
...
Lassan halványulnak az emlékek; nem is tudom már pontosan, miért is jöttem ide, de még egy kicsit emlékszem, milyen szép és békés volt odaát. Azt hiszem, egyszer majd visszatérhetek oda, miután végigjártam az utam és megtanultam a Leckét; de most itt vagyok és el kell még végeznem valamit, mielőtt...
Segítség!!!
...
- Valaki magához ölel; mintha ismerném valahonnan és érzem, hogy szeret!
Megnyugszom végre és úgy érzem, megint biztonságban vagyok...
Mint Otthon. :)
(1998. Május 1. - 2017. március 26.)
