Kincsesládám, cipősdoboz,
Apám, anyám, két testvérem,Papám, mamám és rokonom
Mosolyog sok régi képen.
Az ifjú pár, a nyalka
násznép köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős...
Bár, hogy honnan, nem is tudom.
Egy képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:
"Örök emlékül hugodtól."
*
Árnyas kertben szürke kő áll,
Lehet, tán észre sem veszed,
Halvány már rajt a régi kép,
Ma még talán felismered.
Kő elején vésett írás:
„Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Sebaj! Most éppen ráérek.
Ülj le, mondj pár szót magadról,
Kő elején vésett írás:
„Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Sebaj! Most éppen ráérek.
Ülj le, mondj pár szót magadról,
Közben majd utánanézek.
Ha visszajössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
Ha visszajössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
S megosztom véled kincseim,
Vár rád az emlékek őre.
*
Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor...
Bár az is lehet, már öreg:
„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg kijövünk majd a dobozból,
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor...
Bár az is lehet, már öreg:
„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg kijövünk majd a dobozból,
Szívemben őrzöm képedet,
Örök emlékül hugodtól.”
Cs. G.
2025. szeptember