Egy nemzedék

Anya az új telón üzent:
- Nyisd ki a hűtőt és egyél,
utána keress egy klassz mesét
magadnak, jó legyél!

Suhantak az évek, mint telón a képek,
úgy szállt a drága szép idő!
- Anya, te mesélj most, kérlek!
- Fiam, most nincs erőm!

S melleted nő fel, mint hűvös idegen,
kinek gép mond esténként mesét;
ha magára zárja ajtaját, jéghidegen
egy gép karja fonja át kezét.

S mit annyiszor látott, a képek,
felnőttkorára rég az elmébe égtek:
"Legyek szép és gazdag; s bárcsak 
eljönne már a mennyei péntek!"

Fut már a program, mit lelkébe véstek,
hogy nem számít más, csak ÉN!
És ingerült lesz, ha nem éri inger
a kocsma közepén...

Hogy akkor él csak, ha szórakozni mén

és az igaz csak, amit a gép dobott...
Ha szülő vagy, most mutasd meg,
hogy te nem lettél még robot!

Mert most nő fel épp egy nemzedék,

akit nem szív vezet... csupán GPS jelek.
Aki mind időset, mind gyermeket szeretni rest,
mert a géptől épp csak azt nem tanulta meg,
hogyha emberség nincs, akkor ember se lesz!

Még itt vagyunk...

Még elmondhatunk egy szép mesét,

még megfoghatjuk kis gyermekünk kezét,

még nem gépét; hanem még emberét...

Cs. G.
2025. november, 2026. június

Apró szemek

Kihullt a zsákból pár apró búzaszem,

Dédapám meglátta, s felszedte

Kérges markába óvón, kedvesen,

"Ládd, ebbül is kenyér leszen!" 

Krumpliföld száraz homokjába'

Dédanyám sétál; csak magába'. 

"Csak pár szemet tudtam fölszedni máma... 

Nem baj, jó lesz vacsorára!" 

Este van, lámpafény, eszik a két öreg, 

Apró szemeikből a kis fény rámnevet,

De jó, hogy jöttél, ládd, épp eszünk!

Gyere kisunokám, vacsorálj velünk!

Cs. G. 

2025. november 27. estefelé

Emlékek őre

Bosskó Anna és bátyja, Antal.

Kincsesládám, cipősdoboz;

Apám, anyám és testvérem,
Papám, mamám és rokonom
Mosolyog sok régi képen.

Az ifjú pár, s a nyalka násznép

Köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős...
Bár, hogy honnan, nem is tudom.

Egyik képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg;
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:

"Örök emlékül hugodtól."

*

Árnyas kertben bozót közt már
Egy szürke kő, régóta vár
Rajt fakult kép; elszáradt virág... 

Elején vésett üzenet:

"Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...

Sebaj, most éppen ráérek!
Mesélj egy pár szót magadról,
Mindjárt utánanézek.

S ha megint jössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
S megosztom véled kincseim;
Megvár az emlékek őre."

*

Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Bár az is lehet, már öreg:

„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg kijövünk mind a dobozból,
Szívemben őrzöm képedet;

Örök emlékül, hugodtól.”


Cs. G.
2025. szept., 2026. jún.

Hiénatörvény

Hiénák lármás, víg hada
Vihogva, kuncogva jár,
Kisujjad nyújtottad habozva,
S karod is letépve már!

Szájukon széles vigyorral
Cibálják, szaggatják testedet,
Ne vádold őket, hisz enni kék;
Vesztedre éppen most tégedet.

Lépnél felé, segítenél?
Már le is harapta lábadat,
S ha minden kis csontocskád lerágva,
Irány egy másik áldozat.

Megosztanád véle kamrád,
Zordabb napokra eltett ételed?
Reggelre ládd, kifosztva már.
Örülj, ha megvan még életed!

Nem gyűlöl ő, ezt kell, hogy értsd,
Még az is lehet, kicsit szeret,
De -"Beláthatod, hogy enni kék!"
Vesztedre éppen most tégedet.

Ha meglátod, fuss messze el!
Míg nem jött még hozzád túl közel.
Nevetve néz; tán kicsit szeret...
De egy törvénye van csak: Enni KELL!

Cs. G.
2025. július-augusztus

Okos eszközök

Legújabb kütyüddel kezedben, 
Alig marad dolgod,
A gép mindent megcsinál,
Neked semmi gondod.

Nyitja az ablakod,
Kaját rendel neked,
„Ne firtasd, hogy mi az;
Te csak szépen egyed!”

A képernyőn láthatod,
Mi lesz az új divat,
Villognak a képek;
"MI már tudjuk, ki vagy!”

Kit gyűlölj, kit szeress,
Min sírj és min nevess,
"Ne gondolkozz sokat,
Kész a műhúsleves!”

Mit egyél, mit vegyél,
Mit gondolj, mit tegyél... 
"S ha néha bánt egy gondolat, 
Csak kapj be egy bogyót,
Ha már nagyon kivagy!"

"Szórakozz, vásárolj,

MI állunk elébe, 

Csak az időd kérjük,

s a figyelmed cserébe... 

Ja, és a bankszámlád!

Ugye, hogy megérte?!"

S a nap végén kütyüddel kezedben,
Mit alig vártál, hogy megszerezd,
Rájössz végre, hogy más volt a gazda,
S te nem voltál más, csak gazdatest!

Utóirat:
Gondold meg testvér, ezt eszedben tarthatod,
A kikapcsoló gombot ma még megnyomhatod!

Cs. G.
2025. május-július. 

Egy bogárka emlékére...

( > dalban <)

Hová mentél, mondd el, kicsike bogárka?
Mondd el, merre sétálsz, tavaszba, vagy nyárba?

Repüljél-repüljél katicabogárka,

Replüljél-repüljél napfényes mezőbe,

Replüljél-repüljél holdfényes mezőbe, 
Szépen megpihenjél, Krisztus tenyerébe!

Cs. G.

2025. április

Harcmező

Harsona zendül, kürt szava száll,
Felröppen az égi madár.
Döbben az ágyú, rendül a föld,
Megretten a gyík, meg az őz!

Haragos katonák, ideát-odaát,
A király ül a domb tetején.
Épp ébred a rét, ide nézz-oda nézz,
Hogy villan a kardon a fény!

Telt-múlt az idő, tovaszállt ezer év,
Az a kard is a mélybe pihen.
Rég holt a király, birodalma letűnt
Már, nyugszik a rét idefenn.

Most csendes a táj, csak az őz, meg a gyík
Jár itt, meg az égi madár,
Épp ébred a rét, oda nézz, csodaszép,
Hogy csillan a fűben a fény!

Cs. G.
2025. április

Csak egy szokásos reggel...

Tiéd a ritmus,
Tiéd a tucc tucc,
Tiéd a Lexus,
Tiéd a luxus!

Minden a tiéd,
Ez pörög a neten,
Meg a millió,
Reklámfelületen!

Minden a tiéd
És mindez jár neked,
Ehhez jogod van,
Mert ezt megérdemled!

  Valami ilyesmi szólhatott a srác fülében, aki éppen hanyagul heverészett a buszon, egyedül a négyes ülésen, a négyből három helyet is elfoglalva.
  Pontosabban nem egészen egyedül, mivel vele volt a zsákja, plusz a füles a fülében. Így már érthető: Kell egy hely neki, amin ül, egy hely a zsákjának, a harmadik meg arra, hogy legyen hely lóbálni a lábát a tucc-tuccra. Mert ugye első a kényelem; megazélvezet!

( Mindezt a reggeli csúcs idején, amikor a nép munkába, iskolába és egyéb helyekre igyekszik; vagy még beugrik a gyerekkel az oviba, mielőtt elkezdené a napi melót.)

A többiek illedelmesen álldogálltak a környéken, remélve, hogy majd csak eszébe jut őfelségének, hogy mások is léteznek a világon; de nem jutott...
Egészen addig, míg az egyik megállóban fel nem szállt egy fiatal anya a két év körüli kislányával és némi szatyorral a kezében.

Az uralkodó feltehetőleg észlelte az eseményt, de nem mutatott különösebb érdeklődést, míg az anya illő alázattal elébe nem járult. - "Elnézést, leülhetnénk?"

Ezt néhányszor meg kellett ismételnie, mire a srác megértette, hogy miről van szó.
(Valószínűleg a füles miatt nem hallotta alattvalója kérését, de az alázatos testhelyzetből - amire a gyermek és a poggyász súlya is rásegített - plusz a szájmozgásból rájött, hogy a hölgy talán szeretne leülni.)

Erre kegyesen odébb tette fenséges fenekét, magához véve zsákját, hogy az anya és gyermeke végre leülhessen.

Nagyjából ennyi a tényállás, tisztelt bíróság!

*
"S jutott eszembe számtalan szebbnél-szebb gondolat" (Petőfitől kölcsön) hogy mi lenne a helyes eljárás ebben az esetben?

- A ma már történelminek számító: "Fiatalember, nem szégyenli magát?!" teljesen felesleges volna, hiszen nyilvánvalóan nem szégyenli... Sőt még egy tisztelettudónak nem mondható reakciót is kicsikarhatunk, ami csak tovább fokozná a feszültséget. Mint a cintányér hangja, ami "a fület megsüketíti ugyan, de a lelket nem nyugtatja meg" 

- Megfelelően tekintélyes testalkat és/vagy fellépés esetén lehet helyszíni intézkedést foganatosítani, ami ideiglenesen talán megoldhatja a helyzetet, de hosszú távon nemigen.

- Vajon hol rontottuk el?

 A megoldás azt hiszem, valahol mélyebben van... Csak lehet, hogy éppen ül rajta valaki.

Cs. G.
2025. március

Mindenki ismerőse

Volt egy ismerősöm, mindenki ismerőse... 

Egyszer találkoztunk; de nem ismert meg ő se.

Ráköszöntem... Így szólt: - Ismerjük egymást valahonnan?

Erre én: - Hát persze! 

De fogalmam sincs, hogy honnan.

Elment hát hidegen, épp mint egy idegen, 

Ki a távol seholban barangol... 

Megcsendült a telcsim: - Majd küldök egy szelfit magamról! 

Cs. G.

2025. március, 

újratöltve: 2026. március

Reggeli ritmus

Tevém a telcsim,

Tevém a kulcsom, 

Tevém a táskám,

 Viszen az úton, 

Vevém a sapkám,

Vevém a sálom, 

Vevém a szemcsim,

Ha megtalálom!

Vevém kabátom,

Csukom be zárom,

Futok sietvén

A tarka tájon. 

Cs. G. 

2025. február  (Dalban: itt)

Helycsere

Olcsó lett a drága,
Drága lett az olcsó,
Utolsóból első,
Elsőből utolsó.

Éjjelből nappal lett,
Nappalból újra éj,
Fehérből fekete,
Feketéből fehér.

Kis legényből nagy lett,
Nagyból meg kis legény,
Szegényből gazdag lett,
Gazdagból meg szegény.

Cs. G.
2025. február * Énekelve: itt

Reklámlélektan

Ezt kend a hajadra, ettől leszel menő!
És ha pár év múlva még egy fejed kinő,
Ne minket hibáztass!
Olvashattad vón' az apróbetűs részben,
Három másodpercig láthattad a képen.

Különben is, most már a két fej a tuti!
- Harsogja a celeb, Baumgartner Juci.
Mind a két fejedet duplán hidratálja, 
Legújabb kenőcsünk a próbát kiállja!

És ez még nem minden! Nekünk elhiheted;
Jövő nyárra akár három fejed lehet!
Három fejjel aztán lehetsz te is sárkány,
Ráadásul tiéd egy tiszta új királylány!

Titokban ez egyszer megsúgom a tutit,
Ha elhitted a mesét, dől hozzánk a profit!
S Ha úgy érzed, hogy ettől szétvet már az ideg,
Van rá klassz nyugtatónk..., most féláron a tied!

Cs. G.
2025. február

Fiúk a táborból

Izrael és Zelig Jakob, amikor 1944 május 26-án Auschwitzba érkeztek a kárpátaljai Bilke községből. Nem sokkal ezután a gázkamrában megölték őket.

 (Kép az Auschwitz Albumból)

Érkezés

Két fiú a képen, lehet tizenéves, 

Arcukon sértett máz a dac,

Nem szólnak, csak néznek...

Helyettük szól a szem, az arc:

- Nem ezt ígértétek!

Hatágú csillag, kissé piszkosan

Még szebb időt látott kabátjuk oldalán,

Anyjuk, vagy nővérük varrta gondosan;

Remélve, hogy egy napon talán

Lefejti szorgosan.

A hallgatás vékony kérge márvány,

Nincs összetörve még;

Mint levágás előtt a bárány, 

Ki a részvétlen hóhérral dacolva

Még egyszer szembenéz.

Köröttük lányok és anyák,

fiúk, apák és gyermekek,

Meghajlott hátú nagymamák;

Hosszú tömött sorokban

Várják az indulást.

A válogatás

Mindenhol ordító katonák,

- A sok holmi hegyekbe halmozva vár -,

Hajtják őket, mint kecskét az ólban;

A gyermekek sírnak, nem értik,

Hogy az anyjuk hol van.

Aki dolgozni tud, az jobbra áll,

A balra állók még nem tudják mi lesz,

De talán ők járnak jobban,

Rájuk vár a liget.

Aztán...

Ami aztán történt,

Emberi szó azt leírni képtelen.

Nincs rá emberi szó;

Olyan embertelen.

Másnap

A barakkok között reggelre felszállt a köd,

S vele a millió füstbe ment terv és élet...

A fiúk is fent vannak; már tudják,

Az ember mivé lett.

Az őr kissé eltűnődve

Egy rabtól elrablott órájára néz:

- Jöhetne már a váltás!

Ma gombóc az ebéd.

Cs. G.

2025. február

(Az Auschwitz Album képei és Lili Jakob története hatására.)

Mihálynak hínak

(Csányi Mihály helyett, ki Urivnál elesett, 1942-ben a Don folyó mellett, s aki ezt már nem írhatta meg.)

Csányi Mihály

(1919. okt. 9., Szank (Móricgát) - 1942. dec. 13. Uriv /Szovjetunió/)

- - -

Tizenkilencben születtem, Mindszentök havába. A búza mán le vót aratva akkorára, a liszt a kamrába, hogy lögyön könyér.
Apám is Mihály vót, épp úgy mint nagyapám. A kis bátyám szögény, möghalt kiskorába, hát így löttem én a legifjabb Mihály. Az első fiú, ki mögmaradt.

Ott nőttem föl a móricgáti pusztán, ott vótam kisgyerök, az vót az én hazám. Anyám, - kit úgy hínak, Gál Piroska, - igen szeretött ám! S apám, - Csányi Mihály, - igen büszke volt rám.
Majd osztán dolgoztam mán én is, mint afféle tanyasi gyerök, amit épp a tanya körül köllött. Föl is csöpörödtem, legény lött belülem, oszt lassacskán mán nősülni készültem.

Osztán gyütt a háború, s negyvenkettőbe engöm is behíttak. Azt mondták: - bevetjük tartaléknak... Hát jól bevetöttek! De egy darabig már most nem is kelök ki!

Elestem Urivnál, a messzi oroszhonba, negyvenkettőbe, Karácsony havába. De nem fázom most már, mer dupla takaróm van. Az alsó fekete, a fölső nyáron zöld, télön fehér. A mundéron még piros volt a vér, mikor a bajtársak bétakartak.

A Hazábul csak ez maradt neköm:
A véröm pirossa, a hó fehérje, a fű zöldje, s az emlékezés.

Abba a rettentő hidegbe csontkemény vót a főd! De a tisztösség - úgy mondták, - néköm is kijár; így hát a bajtársak illőn eltemettek. Másképpen mondva, ágyat vetöttek.
Hát itt fekszöm azúta valami Prilepi nevű helyön, az ezernyolcszázhetvenes számú sírhelyön.

Csak gyünne mán a dicső föltámadás, mikor hí majd a mennyei Király;
s aszongya: Bétőtt az idő! Ébredjél Mihály!


Írta: ifj. Csányi  Gábor, 2025. január havában

(Mihály helyett, aki már ezt nem írhatta meg. 

Így volt-e, nem-e? Valahogy így löhetött.*)

*A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadisír nyilvántartó adatbázisa és anyakönyvi adatok alapján.