Korlátlanul

A hétszínű porond már szédítőn forog,
Az iránytűt eladták, a határkő meg lopott. 

A rosszra azt mondják, "jó", a sötétre, "világos". 
"Minek ide törvény?! Nincsenek határok!" 

Ha korlát már semmitől nem választhat el,
Szabadságod éppen akkor veszíted el!
A hét szép szín összefolyt, szétázott, színtelen,
S az élet olyan izé; olyan nemtommilyen!

Mikor azt sem tudod, mit minek nevezz,
A sivatag hajóján ússzál-e, vagy evezz,
Nincs már szép, se csúnya, sem bánat, sem öröm,
Nem lehetsz sem bévül, sem kívül a körön,
Addigra az sincs már! Eltűnt minden határ...

Nincs hová bebújnod, nincs honnan kitörnöd,
A korlátlan szabadság végtelen börtönöd!
S ha már magadra sem találsz, a seholba vesztél...
Seszínű izéddel; mit egykor ujjadnak neveztél,
Rajzolj egy új kört magad köré...

És őrizd!

Cs. G.
2026. május, június
- - -

"A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén,
és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől."
/Teremtés Könyve 1:2-4./

Melegben epedve

Heves melegben epedve, tenger mellett kerestem enyhelyet; de nem leltem enyhemet keresve sem.
Nem; cseppet se, nem!

E meleg rettenetes! Tervem nem feledve messzebbre mentem, de enyhelyet nem leltem messze sem.
Nem; cseppet se, nem!

Erre tengerbe mentem kedvemet feledve, tengercseppekkel befedve elernyedt testemet. De enyhet nem jelentett tengernek cseppje sem.
Nem; cseppet se, nem!

De nem engedhetek! Kedvem sem szeghetem... Hevertem, s hevertem egyre... Egyszerre este lett!
S enyhelyem ez esten tengernek csendje lett.

Cs. G.
2026 május 27-28.

Elestem

Minek is tagadnám?
Zakóztam egy nagyot!
És te? Most mit csinálsz?
Most, hogy padlón vagyok.

Cs. G.
2026. május