Virágeső hull ifjú fejünkre,
sok csacska lány most csókot ád,
fonj hát fejemre szép galambom
virágesőből koronát!
Ezernyi színes tarka szoknya,
mint réten leng ezer virág,
a banda már a frisset fújja,
harsogva zeng a sok vivát.
Masírozunk a háborúba,
puskánk csövébe vadvirág,
visszatérünk lombhullatásra,
Isten hozzád most, jó anyám!
Ne sírj babám, ne sírj galambom,
ne félj, Karácsonyra megjövök!
Ültess el egy szál rozmaringot,
s gondolj reám, ha öntözöd!
(Gránáteső)
Itt kinn a fronton már nincs dicsőség,
sem virágeső, se sok vivát,
kúszunk a sárba' reggel, este,
rohamra hív a trombitás.
Gránáteső hull ifjú fejünkre,
s ha kósza srapnel eltalál,
örülj komám, ha megúszod élve,
vagy tán jobb úgy, ha nem, komám!
Ha nem jönnék Böjtmás havára,
ne sirass még el jó anyám!
Nyoszolyám vesd föl a kis szobába',
nyárára megjövök talán.
Ne várj tovább, ne várj galambom,
ha még nyárára sem jövök,
ültess a sírkertbe őszirózsát,
s könnyeddel majd megöntözöd.
Cs. G.
2026. október.