Ne görgess tovább!

Szobám hűvösében görgetgettem éppen, miközben talán pár másodperc, ha telt... 

Épphogy elkezdtem csodálni, hogy a kolibri tolla mily vidám színekben játszik; s mintha apró kis szárnya nem is egy pár lenne; lehet száz is! Ahogy egy helyben lebeg az orchideák izzó vitorlái közt. Két színes kis folt a pöttöm test két oldalán; szinte hallom a halk brummogást... 

De már egy másik kép sürget: "Én jövök!" 

Továbbgörgetek hát és nézem őt, a kis csigát, amint a harmatos fűben szundikál. Aprócska házán a pára, mint tucatnyi gyémántcsepp csillogott! Épp kelt a Nap, csigánk kicsit még szundított, mielőtt gyöngyeit leszórva sétálni ment... 

És máris jön egy hatalmas szürke hegy! Egy elefánt, ormányát feltartva rohan torony iránt és lobogó füllel épp felém robog; remeg a föld, jaj, mindjárt eltapos! 

De mégsem!

Már a következőt nézem; az áttetsző vízen hogy lebegnek fenn a karcsú csónakok. Mintha kis hajónk a semmin úszna ott, a halványkék lég színén! A hófehér parton, pálmák árnyékában fiatal pár pihen, s a csipkés lágy fövenybe sormintát fodroznak a sustorgó habok...

Az a srác a parton... Lehet, hogy én vagyok?!

S ujjammal épp a homokba rajzolok:

- Láttál-e ennél szebb csodát?! 

Végre megérkeztél. Ne görgess tovább!

Cs. G. 

2026 augusztus

Szomjúság

Ó, szegény kiszáradó fa! 

Kábultan lankadó virág! 

Mondd; 

épphogy csak lehelve mondd nekem... 

Csak egy kis levéllel ints, szívem! 

Ne szólj, csak gondold el, 

mi rág, úgy is megértem; 

s majd könnyem öntöz, 

ha nincs már más vizem. 

Cs. G.

2026 augusztus

Mikor elmennek az óriások (Sebő Ferenc emlékére)

Babának ők is olyanok, mint mások...

Én nem tudom, az ég tudja csak,
hogy lesznek belőlük óriások?!

Talán több spenótot esznek;
esetleg több hagymás babot...
Én nem tudom, de valamit tudnak,
amit én most még nem tudok.

Apró szemüvegük csillog: - Látod?
Most mutatok valami szépet!
Ha jól figyelsz, majd te is így csinálod,
ahogy a régi nagy zenészek.

Lehetsz te is szintén zenész,
lehetsz tűzoltó, katona,
vagy akár híres tengerész;

költő, akit hí-vonz az ég,

és néha bánt egy gondolat...

S ha szemed majd egykor visszanéz,
mit látsz? Mit rejt út pora?
Ki tudja? Talán ott követ rég
egy másik óriás lábnyoma.

Cs.G.

2026 július

Korlátlanul

A hétszínű porond már szédítőn forog,
az iránytűt eladták, a határkő lopott. 

A rosszra azt mondják, "jó", a sötétre, "világos":
"Én vagyok a törvény! Nincsenek határok!" 

Ha korlát már téged többé nem érdekel,
szabadságod éppen akkor veszíted el. 
A szivárvány összefolyt, szétázott, színtelen;
s az élet olyan izé; olyan... Nemtommilyen!

Mikor nem tudod már, mit minek nevezz,

a sivatag hajóján ússzál-e, vagy evezz? 
Nincs se szép, se csúnya, sem bánat, sem öröm,

nem lehetsz se bévül, sem kívül a körön;

addigra az sincs már... Eltűnt minden határ. 

Nincs hová bebújnod, nincs honnan kitörnöd,
korlátlanságod lett végtelen börtönöd!
S ha magad sem találod, a seholba vesztél;
seszínű izéddel, mit egykor ujjadnak neveztél,
rajzolj egy új kört magad köré... 

És őrizd!

Cs. G.
2026. május-július

"A föld pedig kietlen és puszta vala,

és setétség vala a mélység színén,
és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

És monda Isten: Legyen világosság:

és lőn világosság.

És látá Isten, hogy jó a világosság;

és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

És nevezé Isten a világosságot nappalnak,

és a sötétséget nevezé éjszakának:

és lőn este és lőn reggel, első nap."

/Teremtés Könyve 1:2-5./

Melegben epedve

Heves melegben epedve, tenger mellett kerestem enyhelyet; de nem leltem enyhemet keresve sem.
Nem; cseppet se, nem!

E meleg rettenetes! Tervem nem feledve messzebbre mentem, de enyhelyet nem leltem messze sem.
Nem; cseppet se, nem!

Erre tengerbe mentem kedvemet feledve, tengercseppekkel befedve elernyedt testemet. De enyhet nem jelentett tengernek cseppje sem.
Nem; cseppet se, nem!

De nem engedhetek! Kedvem sem szeghetem... Hevertem, s hevertem egyre... Egyszerre este lett!
S enyhelyem ez esten tengernek csendje lett.

Cs. G.
2026 május 27-28.

Elestem

Minek is tagadnám?
Zakóztam egy nagyot!
És te? Most mit csinálsz?
Most, hogy padlón vagyok.

Cs. G.
2026. május

Eredet

Eegyüvénk keletrül,
Kelet határibul,
Széles víg mezőkrül,
Sólymok szárnyaitul.

Vágtattunk, röptettünk,
Eccő mögérköztünk.
Eccő mögérközvén
Sátrakat fölvertünk.

*

Gyüttünk vót északrul
Zúgó fenyők közül,
Sok víz országibul,
Medvék erdeibül.

Gyalogszerrel gyüttünk,
Útban mögpihentünk,
Útban mögpihenvén
Kunyhót építöttünk.

*

Hajókkal dél felül
Délnek tengeribül
S Szamárháton gyüvénk,
Nagy magos hegyekbül.

Tengertül, hegyektül
Úszva, vándorolva,
Vihartól űzetvén
Itt lelénk otthonra.

*

Mink nyugotrul vagyunk,
Nyugotnak tájirul,
Messzi hegyeitül
Mezők virágitul.

Valaha, réges rég
Hadakozni gyöttünk;
Végre megnyugodván
Itt letelepödtünk.


*

Gyüvénk mindenfelől,
Ki innen, ki onnan,
Hazára találánk
Kicsiny Magyarhonban.

Cs. G.
2026 május

Gyermekek nyugtatója

Nem is olyan rég, még

Gyermekek nyugtatója volt; 

Kislánynak, fiúnak,

Ha anyának dolga volt.

- Ne hisztizz Pistike! 

Micsoda rossz gyerek?!

Na várj csak! Nesze, itt van 

A pálinkás kenyered! 

A suliban legfeljebb

Nem megy úgy a matek,

Csak most maradj nyugton,

Amíg boltba megyek! 

Vasútállomáson hároméves forma

Kisfiú anyjával ül kint a padon ma.

- Ne hisztizz Zsombika! 

Olyan rossz vagy, tudod?! 

Na várj csak! Nesze, itt van

A mobiltelefonod! 

Cs. G.

2026 május

Viharmadár

Ó viharmadár, te most ne húzd ki tollad!

Tornádó kap el, majd lehúz, leránt, lever.
Mégse féld a hírt, hogy nagy vihar lesz holnap,
Csak tárd ki szárnyadat! Mikor repülni kell...

Áramlat sodor, gyilkos szelek ha nyírnak,
Mást megölne tán, de téged ez emel! 
Mert tudod te már, vihar neked nem árthat;

Csak repülj tovább! A hullámhoz közel...

A csendes éjbe' nézd, fenn jár ezernyi csillag;

Mind szépen ragyog, de te csak egyre nézz!
Válaszd hát ki most a legszebbet magadnak;
Már csak azt kövesd! És egy nap célhoz érsz... 

Cs. G.

2026 április-május

Desertas-viharmadár (Pterodroma deserta)

https://observation.org/species/194609/

Most

Most nyertél, nevethetsz;

Most vesztettél, sírhatsz;

Most új nap van... 

Új lapra írhatsz!

Cs.  G. 

2026 április 

Az áruló

Szemedbe mondja: "bízhatsz bennem!", 

Még csak mögéd se lép, hogy leszúrjon!

Tudd, hogyha hallgat, épp

Csak levegőt vesz, hogy hazudjon. 

Ki tudja? Tán őt is becsapták: 

- "Hazudni kell, hogy jól járj! 

Mindegy, hogy rokonnak, barátnak, 

Ha így telik meg gyomor, s száj.

Mégiscsak jobb, mintha megölnéd! 

Egy kis megtévesztés; alig fáj! 

Egy apró ásónyom; semmiség! 

Lényeg, hogy a végén jól járj!" 

És napra nap, nyomba nyom, ássa sírját,

Mert a Felbujtó végül halállal fizet, 

De jól vigyázz! Mert ha lépre csal,

Az a sír egyben tied!

Cs. G. 

2026. ápr. 3.

Kedvenc ingem

Ráncossá lett az ing szép ifjú lelkemen, 

Minden gyűrődését régóta ismerem. 

Megbecsülöm szépen, bár kissé már kopott;

Szívemen viselem, míg újat nem kapok!

Cs. G. 

2026 március 

Átlagszámítás

Lehajtom fejem harminc és hatvan fok között,

Az, ha jól számolom, átlagban negyvenöt. 

Az meg ugye épp a derékszög fele,

Vagy ha mégsem, hát a nyű essen bele!

Hisz végül is nem a látvány a lényeg? 

Arcomon kékesen villognak a fények.

A népes tömegbe így jól beolvadok,

Szemmel láthatólag átlagos vagyok.

Bár Exupéry óta már te is tudhatod,

A lényeget jól, csak szíveddel láthatod.

Cs. G. 

2026 március

Nézem, hogy futnak...

A tv-ben sportversenyt nézek,

Atléták futnak, jó gyors az iram,

Pár másodperc, és vége, 

Jöhet egy új futam. 

A tv-ben sportversenyt nézek, 

Az évek futnak, gyorsul az iram, 

Még néhány év, és vége, 

És nem lesz több futam. 

A tv-ben sportversenyt néznek, 

Most én futok, nem gyors az iram, 

Bármikor is lesz vége, 

Jöhet egy új futam!

Cs. G. 

2026 március

A tetők még fehérek

Karácsony estére minden szép fehér lett, 

Hótiszta tollpaplan takarta a földet. 

Álmos pelyhek szálltak színes gyertyafényben;

Az apró gyerekek csodálkozva néztek...

- Apa! Milyen szép ez?! 

De reggelre várt a sár, latyak mindenütt, 

- Látod gyermekem? Ilyen itt az élet! 

Bőrcsizmák, bakancsok, ember piszkos nyoma;

Aztán, ahogy kissé magasabbra nézek... 

A tetők még fehérek! 

Hát mégsem lett köröttünk beszennyezve minden! 

Bár az ember álnok, nem tiszteli a szépet,

És néha úgy látszik, a helyzet túl sötét lett, 

Nézz egy kicsit feljebb!

A tetők még fehérek.

Ha egy nap arra ébredsz: "Megint elrontottuk!" 

Hogy sosem lesz többé olyan tiszta minden, 

És kezdhetjük elölről... Újra az egészet! 

Nézz egy kicsit feljebb... 

A tetők még fehérek. 

Cs. G. 

2026. február

Halpiperkőc

A halbálban halk a nóta,
Szerte leng a halparóka;
Halkeringő szól a bálon,
Halkirálylány lesz a párom!

Halpiperkőc halcsikón jár,
Halkoldus meg haltalicskán;
Halpénzem dől, mint a tenger,
Irigy rám a sok-sok ember.

Halbulin dúl a tombola,
Csak úgy zeng a halzongora!
Halpezsgőmben halcseresznye,
Kiskertemben nagy medence,
Abban úszom reggelente!

Cs. G.
2026. február

Te csak ragyogj!

Te csak ragyogj, ha fényed ég,

E fény tiéd és nem tiéd,

Lámpásod el nem dughatod,

Mert jönnek majd setét napok, 

És akkor majd úgy kell a fény,

Mint éhes koldusnak kenyér, 

Lámpásod el nem dughatod;

Te csak ragyogj, te csak ragyogj! 

Cs. G. 

2026. január

A Srác

Konok közönnyel jön feléd; kezét,
lábát lomhán lóbálva lép,
hóna alatt egy pár szép malaccal,
karjait únott faarccal hányja szét.

Macsósan megy ím, a bátor alfahím,
délceg marionett a flaszteren,
amerre mén, kihúny a fény; se fű,
se szegfű nyomában nem terem.

"Ha ÉN jövök, mindenki más
Álljon csak félre, MOST!"
S mentébe' pár alvó csigát,
óvatlan hangyát eltapos.

Amíg beszél, még leng a szél,
s tán némi kósza port is felkavar,
ám egyszer csak elébe áll
Egy mozdíthatatlan sziklafal!

Hát így jártál, édes kiskomám!

Ezzel lett vége a dalnak;
nagy arca koppan a sziklán,
s csendesen elballag.

Cs. G. 2026. január, június