Emlékek őre

Kincsesládám, cipősdoboz;
apám, anyám és testvérem,
papám, mamám és rokonom
mosolyog sok régi képen.

Az ifjú pár, s a nyalka násznép
köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős;
bár, hogy honnan, nem is tudom.

Egyik képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg;
Gyermekkéz írhatta egykor,
kanyargó, görbe kis betűkkel:

"Örök emlékül hugodtól."

*

Árnyas kertben szüke kő áll;
mióta vár, ki tudja már!
Rajt fakult kép, száradt virág,
s egy ismerős név...

Megszólít; vagy csak gondolom:
- Megismerlek, kedves rokon!
Az arcod valahogy ismerős,
bár, hogy honnan, nem is tudom!

Mostanában pont ráérek,
látogass meg, majd mesélek!
Ha megint jössz, jut tán virág,
egy apró emlék e kőre,

s megosztom véled kincseim;
megvár az emlékek őre.

*

Kőbe karcoltan, kanyargó
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
bár az is lehet, már öreg:

- Isten Veled, míg újra látlak! 
Míg kijövünk mind a dobozból;
Szívemben őrzöm képedet! 

Örök emlékül, hugodtól.


Cs. G.
2025. szept.-2026. okt.

(A képen: Bosskó Anna és Antal 1950 körül)