Csipkerózsika

Töröld le kedves, könnyeid,
Ne félj, langyos az este;
Ujjad hegye égő rubin,
s várnod kell még az ébredésre.

Felszállt már a hajnalmadár,
Válladon egy fénylepke libben,
s csillogó könnyet ejt
lehunyt szemeidre.

Cs. G., /1992. április 27. k./

A 106. Zsoltárból

Dicső az Úr, örökké jó,
Kegyelme végtelen.
Ki mondhatná el nagy tetteit,
Zenghetné dicsőségét?
Boldog, ki járja ösvényeit,
s mindig csak jót teszen!

Emlékezz ránk, Uram jóságodért,
s bajunkban nyújtsd kezed,
hogy megláthassuk majd országodat,
s örvendezzünk Neked!

Hálaimánk már mennyekbe száll,
s áldjuk a Te Szent Neved!

Cs. G. /1992. k./