Töröld le kedves, könnyeid,
Ne félj, langyos az este;
Ujjad hegye égő rubin,
s várnod kell még az ébredésre.
Felszállt már a hajnalmadár,
Válladon egy fénylepke libben,
s csillogó könnyet ejt
lehunyt szemeidre.
Cs. G., /1992. április 27. k./
Mi az, hogy költő? Nem tudom meghatározni... Csak vannak dolgok, amiket le kell, hogy írjak. Talán Neked is vannak ilyenek :-})
A 106. Zsoltárból
Dicső az Úr, örökké jó,
Kegyelme végtelen.
Ki mondhatná el nagy tetteit,
Zenghetné dicsőségét?
Boldog, ki járja ösvényeit,
s mindig csak jót teszen!
Emlékezz ránk, Uram jóságodért,
s bajunkban nyújtsd kezed,
hogy megláthassuk majd országodat,
s örvendezzünk Neked!
Hálaimánk már mennyekbe száll,
s áldjuk a Te Szent Neved!
Cs. G. /1992. k./
Kegyelme végtelen.
Ki mondhatná el nagy tetteit,
Zenghetné dicsőségét?
Boldog, ki járja ösvényeit,
s mindig csak jót teszen!
Emlékezz ránk, Uram jóságodért,
s bajunkban nyújtsd kezed,
hogy megláthassuk majd országodat,
s örvendezzünk Neked!
Hálaimánk már mennyekbe száll,
s áldjuk a Te Szent Neved!
Cs. G. /1992. k./
(dallammal)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)