Mikor az akksik...

(utópia féle)

Mikor az akksik végleg lemerültek,
Akkor kezdődött el megint az élet.
S a családok esténként mesélni leültek,
Mikor az akksik végleg lemerültek.

Nem volt már többé értéke a pénznek,
Mert a bankok tönkrementek végleg,

Még a bankárok is munka után néztek,
Mikor az akksik végleg lemerültek.

A kézimalmok is mind előkerültek,
S befűtötték mind a régi kemencéket,
Becsülete lett a friss, fehér kenyérnek,
S a dolgozó kérges, sajgó tenyérnek.

Mikor a képernyő végleg sötét lett,
Az emberek megint egymásra néztek,
S ha este békés álomba merültek,
Csak a gyertya fénylett...

Akkor kezdődött el megint az élet.

Cs. G. 2024. szept.

Nyelvjárások

Mikor baba voltál, babanyelven szóltál,
S nem értett más, csak  babák és angyalok, 
Ha egy felnőtt utánozni próbált, 
Csak néztél, hogy a bácsi most mit gagyog?

Mire tini lettél, tininyelven szóltál;
Hogy miről? A sok felnőttnek titok.
- „Apu, te ehhez már öreg vagy, 
Mi tudjuk, te ezt már nem tudod.”

Ha orvos vagy, orvosnyelven, 
Ha ügyvéd, ügyvédnyelven beszélsz, 
Ki tudja, érte vagy ellene? 
Hisz tán csak épp az nem ért, akit
Szolgálnod kellene.

Mikor végül elmész,

S majd egy más világon kel napod,
A Hang majd újra szólít,

De csak Te hallod már...

Te...

És az angyalok.

Cs. G. 2024. szept.-nov.