Esti mese

A kis gyermek halkan szuszogva,
Álmába' szép jövőt remél,
Szája sarkában kis mosoly, amint
Aludni kuckójába tér.

Nem tudja még, mi vár reá,
Épp virágos mezőn szalad,
Szája sarkában kis mosoly, amint
Kedves kutyájával kacag.

Esténként, mikor a Nap már
Fátyolba bújva tentikéz,
Mesélj arról, hogy jő a hajnal,
S az igaznak végül győzni kék!

Ne bántsd és ne ítéld,
Csak tápláld és szeresd,
S tán ő is táplál és szeret, mikor
Te leszel megint gyerek.

S felnőttkorában sem felejti még,
Mit annyiszor hallott, a szép mesét,
S ő mondja esténként tovább,
Mikor altatja gyermekét;

Hogy bármilyen erős a sárkány,
Akármily sűrű a sötét,
Az éj után eljő a hajnal,
S az igaznak végül győzni kék!


Cs. G.
2024. december

Nem létezem

Ma reggel rájöttem, 

hogy "Én" önmagamban nem is létezem.

Nem lennék, ha nincs Apám és Anyám, 

Nem lennék, ha nincs Mennyei Atyám, 

Nem vagyok, ha nem nyújtom feléd kezem, 

Vagy ha nyújtottam is, nem fogadtad el;

Számodra akkor én nem létezem.

Ha mindenki társra lel, csak én nem, 

Látszólag itt vagyok; de mégsem.

Ez persze megint csak egy önző gondolat, 

Hiszen lehet, hogy a Te gondod fontosabb.

Látod? "Én" Nélküled se létezem!

És Te sem nélkülem.

Cs. G. 

2024. Karácsonyán

Egy kis Betlehem

Egy kis Betlehemet tettem az asztalra, 

Hogy emlékezzem most az első Karácsonyra. 

A könnyeim folynak, bár lehet, nem kellene;

Ez van. Nem tudok mit tenni ellene. 

A kis Jézus, Ki értem is született, 

És minden embernek Szabadítója lett,

Fekszik a jászolban, csendes istállóban, 

Betlehemnek kicsiny városában. 

Mellette van József, Mária, 

A három bölcs király, 

A nyájnak pár pásztora;

Csak én sírok itt magam, 

Nem tudom, hogy mellettem ki van. 

Apám, Anyám már átkeltek, 

Remélem, onnan túlról is szeretnek,

Remélem, még én is szerethetem Őket...

Jobban, mint ideát. 

Ó Jézus, Isten Fia! 

Mentsd meg Apát, Anyát, 

engem; s mindenkit, akit

Jobban kell szeretnem! 

Cs. G. 

2024. Karácsonyán

Haiku kezdemények

Sétáim télen-nyáron

Reggel kocogtam,

kutyák kergettek; féltem.

Sebaj, túléltem!

*

Nyár forró hevét

egy hűs forrásban csendben

lehűtöttem én.

*

Tél esti hóban

sárpettyes lett a csizmám...
Kifényesítem!

Cs. G., 2024. december 23-án

Ferinek

Barátom, bárhol is jársz az úton,
Amíg a felvert földi por elül,
Emléked megőrzi szívem,
Addig se ballag egyedül.

Remélem, te sem feledsz el,
Míg rövidke létem itt lejár,
S együtt folytatjuk majd a túránk,
Ahol már nem lesz többé halál!

Cs. G.

Előd Ferenc barátom emlékére, 2024. dec. 17-én 

Ha valahol tűz van...

Ki dobott égő fáklyát a bolyra?

Ki zavart éhes rókát az ólba?

A paklit a zugban ki keverte meg?! 

Ha valahol tűz van, 

Vagy nincs több tyúk már az ólban, 

Ne csak a bajt nézd; a kezet keresd!

Cs. G. 

2024. december