Egy kis Betlehemet tettem az asztalra,
hogy emlékeztessen az első Karácsonyra.
A könnyeim folynak, bár lehet, nem kellene;
ez van. Nem tudok mit tenni ellene.
A kis Jézus, Ki értem is született,
ki minden embernek Szabadítója lett,
fekszik a jászolban, csendes istállóban,
Betlehemnek kicsiny városában.
Mellette van József, Mária,
a három bölcs király,
a nyájnak pár pásztora...
Csak én sírok itt magam.
Nem tudom, hogy mellettem ki van!
Apám, Anyám már átkeltek,
remélem, onnan túlról is szeretnek,
remélem, még én is szerethetem Őket...
Jobban, mint ideát.
Ó Jézus, Isten Fia!
Mentsd meg Apát, Anyát, engem;
s mindenkit, akit jobban kell szeretnem!
Cs. G.
2024. Karácsonyán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: