Portrék, fotók, kincsesdoboz,
Apám, anyám, két testvérem,
Papák, mamák és nagynénik,
Mosolyognak rám sok képen.
Az ifjú pár és a szép, nyalka
násznép köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Egy képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:
"Örök emlékül hugodtól."
*
Hűs sírkertben szürke kő áll,
Lehet, tán észre sem veszed,
Látszik rajt nézd, egy régi kép,
Talán te még felismered.
Kő elején vésett írás:
„Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod valahogy ismerős,
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Sebaj! Most éppen ráérek.
Ülj le, mondj pár szót magadról,
Mindjárt utánanézek!
S ha visszajössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
Nem sietek, megvárlak itt,
Pihen az emlékek őre.”
Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel karcolt szöveg.
Mintha gyermekkéz írta volna...
Bár az is lehet, hogy öreg:
„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg a Szeretet majd mindent bepótol,
Tudd, hogy addig sem feledlek!
Örök emlékül hugodtól.”
Hiénatörvény
Hiénák lármás, víg hada
Vihogva, kacagva jár,
Kisujjad nyújtottad habozva,
S karod is letépve már.
Szájukon széles vigyorral
Cibálják, szaggatják testedet,
Ne vádold őket, hisz enni kék...
Vesztedre éppen most tégedet.
Lépnél felé, segítenél?
Már le is harapta lábadat,
S ha minden kis csontocskád lerágva,
Irány egy másik áldozat.
Megosztanád véle kamrád,
Zordabb napokra eltett ételed?
Reggelre ládd, kifosztva már.
Örülj, ha megvan még életed!
Nem gyűlöl ő, ezt kell, hogy értsd,
Még az is lehet, kicsit szeret,
De -"Beláthatod, hogy enni kék!"
Vesztedre éppen most tégedet.
Ha meglátod, fuss messze el!
Míg nem jött még hozzád túl közel.
Kacagva néz... Tán kicsit szeret...
De egy törvénye van csak: Enni KELL!
Cs. G.
2025. július-augusztus
Okos eszközök
Legújabb kütyüddel kezedben,
Alig marad dolgod,
A gép mindent megcsinál,
Neked semmi gondod.
Nyitja az ablakod,
kaját rendel neked,
„Ne firtasd, hogy mi az;
Te csak szépen egyed!”
A képernyőn láthatod,
Mi lesz az új divat,
Villognak a képek;
"MI tudjuk, hogy ki vagy!”
Kit gyűlölj, kit szeress,
Min sírj és min nevess,
"Ne gondolkozz sokat,
Kész a műhúsleves!”
Mit egyél, mit vegyél,
Mit gondolj, mit tegyél...
"S ha néha bánt egy gondolat,
Csak kapj be egy bogyót,
Ha már nagyon kivagy!"
"Szórakozz, vásárolj,
Alig marad dolgod,
A gép mindent megcsinál,
Neked semmi gondod.
Nyitja az ablakod,
kaját rendel neked,
„Ne firtasd, hogy mi az;
Te csak szépen egyed!”
A képernyőn láthatod,
Mi lesz az új divat,
Villognak a képek;
"MI tudjuk, hogy ki vagy!”
Kit gyűlölj, kit szeress,
Min sírj és min nevess,
"Ne gondolkozz sokat,
Kész a műhúsleves!”
Mit egyél, mit vegyél,
Mit gondolj, mit tegyél...
"S ha néha bánt egy gondolat,
Csak kapj be egy bogyót,
Ha már nagyon kivagy!"
"Szórakozz, vásárolj,
MI állunk elébe,
Csak az időd kérjük,
s a figyelmed cserébe...
Ja, és a bankszámlád!
Ugye, hogy megérte?!"
S a nap végén kütyüddel kezedben,
Mit alig vártál, hogy megszerezd,
Rájössz végre, hogy más volt a gazda,
S te nem voltál más, csak gazdatest!
Utóirat:
A gépek nem rosszak, de jó, ha meggondolod,
Ne kajálj be mindent, amit a gép dobott!
Cs. G.
2025. május-július.
S a nap végén kütyüddel kezedben,
Mit alig vártál, hogy megszerezd,
Rájössz végre, hogy más volt a gazda,
S te nem voltál más, csak gazdatest!
Utóirat:
A gépek nem rosszak, de jó, ha meggondolod,
Ne kajálj be mindent, amit a gép dobott!
Cs. G.
2025. május-július.
Egy bogárka emlékére...
( > dalban <)
Mondd el, merre sétálsz, tavaszba, vagy nyárba?
Repüljél-repüljél, katicabogárka,
Replüljél-repüljél napfényes mezőbe,
Szépen megpihenjél, Krisztus tenyerébe!
Cs. G.
2025. április
Harcmező
Harsona zendül, kürt szava száll,
Felröppen az égi madár.
Döbben az ágyú, rendül a föld,
Megretten a gyík, meg az őz!
Haragos katonák, ideát-odaát,
A király ül a domb tetején.
Így ébred a rét, ide nézz-oda nézz,
Hogy villan a kardon a fény!
Telt-múlt az idő, tovaszállt ezer év,
Az a kard is a mélybe pihen.
Rég holt a király, birodalma letűnt
Már, nyugszik a rét idefenn.
Most csendes a táj, csak az őz, meg a gyík
Jár itt, meg az égi madár,
Épp ébred a rét, oda nézz, csodaszép,
Hogy csillan a fűben a fény!
Cs. G.
2025. április
Csak egy szokásos reggel...
Tiéd a ritmus,
Tiéd a tucc tucc,
Tiéd a Lexus,
Tiéd a luxus!
Minden a tiéd,
Ez pörög a neten,
Meg a millió,
Reklámfelületen!
Minden a tiéd
És mindez jár neked,
Ehhez jogod van,
Mert ezt megérdemled!
...
Valami ilyesmi szólhatott a srác fülében, aki éppen hanyagul heverészett a buszon, egyedül három ülést is elfoglalva.
Pontosabban nem egészen egyedül, mivel vele volt a zsákja, plusz a füles a fülében. Így már érthető: Kell egy hely neki, amin ül, egy hely a zsákjának, a harmadik meg arra, hogy kényelmesen tudja lóbálni a lábát a tucc-tuccra. Mert ugye első a kényelem, megazélvezet...
( Mindezt a reggeli csúcs idején, amikor a nép munkába, iskolába és egyéb helyekre igyekszik; vagy még beugrik a gyerekkel az oviba, mielőtt elkezdené a napi melót.)
A többiek illedelmesen álldogálltak a környéken, remélve, hogy majd csak eszébe jut őfelségének, hogy mások is léteznek a világon; de nem jutott...
Egészen addig, míg az egyik megállóban fel nem szállt egy fiatal anya a két év körüli kislányával és némi szatyorral a kezében.
Az uralkodó feltehetőleg észlelte az eseményt, de nem mutatott különösebb érdeklődést, míg az anya illő alázattal elébe nem járult. - "Elnézést, leülhetnénk?"
Ezt néhányszor meg kellett ismételnie, mire a srác megértette, hogy miről van szó.
(Valószínűleg a füles miatt nem hallotta alattvalója kérését, de az alázatos testhelyzetből - amire a gyermek és a poggyász súlya is rásegített - plusz a szájmozgásból rájött, hogy a hölgy talán szeretne leülni.)
Erre kegyesen odébb tette fenséges fenekét, magához véve a zsákját, hogy az anya és gyermeke végre leülhessen.
Valami ilyesmi szólhatott a srác fülében, aki éppen hanyagul heverészett a buszon, egyedül három ülést is elfoglalva.
Pontosabban nem egészen egyedül, mivel vele volt a zsákja, plusz a füles a fülében. Így már érthető: Kell egy hely neki, amin ül, egy hely a zsákjának, a harmadik meg arra, hogy kényelmesen tudja lóbálni a lábát a tucc-tuccra. Mert ugye első a kényelem, megazélvezet...
( Mindezt a reggeli csúcs idején, amikor a nép munkába, iskolába és egyéb helyekre igyekszik; vagy még beugrik a gyerekkel az oviba, mielőtt elkezdené a napi melót.)
A többiek illedelmesen álldogálltak a környéken, remélve, hogy majd csak eszébe jut őfelségének, hogy mások is léteznek a világon; de nem jutott...
Egészen addig, míg az egyik megállóban fel nem szállt egy fiatal anya a két év körüli kislányával és némi szatyorral a kezében.
Az uralkodó feltehetőleg észlelte az eseményt, de nem mutatott különösebb érdeklődést, míg az anya illő alázattal elébe nem járult. - "Elnézést, leülhetnénk?"
Ezt néhányszor meg kellett ismételnie, mire a srác megértette, hogy miről van szó.
(Valószínűleg a füles miatt nem hallotta alattvalója kérését, de az alázatos testhelyzetből - amire a gyermek és a poggyász súlya is rásegített - plusz a szájmozgásból rájött, hogy a hölgy talán szeretne leülni.)
Erre kegyesen odébb tette fenséges fenekét, magához véve a zsákját, hogy az anya és gyermeke végre leülhessen.
Nagyjából ennyi a tényállás, tisztelt bíróság!
*
Sok minden eszembe jutott:
- Például, hogy mit rontottunk el?
- Hogyan tudnánk helyrehozni?
Persze, el lehet kezdeni ott helyben intézkedni, de a megoldás azt hiszem, valahol mélyebben van...
Csak éppen lehet, hogy ül rajta valaki!
Cs. G.
2025. március
Mindenki ismerőse
Volt egy ismerősöm,
Mindenki ismerőse,
Egyszer találkoztunk...
De nem ismert meg ő se.
Ráköszöntem, mire ő:
- Ismerjük egymást valahonnan?
Erre így szóltam: - Persze!
De fogalmam sincs, hogy honnan.
Így hát továbbmentünk,
Mint ki a seholban barangol,
De még utánamszólt:
- Majd küldök egy szelfit magamról!
Cs. G.
2025. március
Reggeli ritmus
Tevém a telcsim,
Tevém a kulcsom,
Tevém a táskám,
Viszen az úton,
Vevém a sapkám,
Vevém a sálom,
Vevém a szemcsim,
Ha megtalálom!
Vevém kabátom,
Csukom be zárom,
Futok sietvén
A tarka tájon.
Cs. G.
2025. február (Dalban: itt)
Reklámlélektan
Ezt kend a hajadra, ettől leszel menő!
És ha pár év múlva még egy fejed kinő,
Ne minket hibáztass!
Olvashattad vón' az apróbetűs részben,
Három másodpercig láthattad a képen.
Különben is, most már a két fej a tuti!
- Harsogja a celeb, Baumgartner Juci.
Mind a két fejedet duplán hidratálja,
Legújabb kenőcsünk a próbát kiállja!
És ez még nem minden! Nekünk elhiheted;
Jövő nyárra akár három fejed lehet!
Három fejjel aztán lehetsz te is sárkány,
Ráadásul tiéd egy tiszta új királylány!
Titokban ez egyszer megsúgom a tutit,
Ha elhitted a mesét, dől hozzánk a profit!
S Ha úgy érzed, hogy ettől szétvet már az ideg,
Van rá klassz nyugtatónk..., most féláron a tied!
Cs. G.
2025. február
És ha pár év múlva még egy fejed kinő,
Ne minket hibáztass!
Olvashattad vón' az apróbetűs részben,
Három másodpercig láthattad a képen.
Különben is, most már a két fej a tuti!
- Harsogja a celeb, Baumgartner Juci.
Mind a két fejedet duplán hidratálja,
Legújabb kenőcsünk a próbát kiállja!
És ez még nem minden! Nekünk elhiheted;
Jövő nyárra akár három fejed lehet!
Három fejjel aztán lehetsz te is sárkány,
Ráadásul tiéd egy tiszta új királylány!
Titokban ez egyszer megsúgom a tutit,
Ha elhitted a mesét, dől hozzánk a profit!
S Ha úgy érzed, hogy ettől szétvet már az ideg,
Van rá klassz nyugtatónk..., most féláron a tied!
Cs. G.
2025. február
Fiúk a táborból
Izrael és Zelig Jakob, amikor 1944 május 26-án Auschwitzba érkeztek a kárpátaljai Bilke községből. Nem sokkal ezután a gázkamrában megölték őket.
(Kép az Auschwitz Albumból)
Érkezés
Két fiú a képen, lehet tizenéves,
Arcukon sértett máz a dac,
Nem szólnak, csak néznek...
Helyettük szól a szem, az arc:
- Nem ezt ígértétek!
Hatágú csillag, kissé piszkosan
Még szebb időt látott kabátjuk oldalán,
Anyjuk, vagy nővérük varrta gondosan;
Remélve, hogy egy napon talán
Lefejti szorgosan.
A hallgatás vékony kérge márvány,
Nincs összetörve még;
Mint levágás előtt a bárány,
Ki a részvétlen hóhérral dacolva
Még egyszer szembenéz.
Köröttük lányok és anyák,
fiúk, apák és gyermekek,
Meghajlott hátú nagymamák;
Hosszú tömött sorokban
Várják az indulást.
A válogatás
Mindenhol ordító katonák,
- A sok holmi hegyekbe halmozva vár -,
Hajtják őket, mint kecskét az ólban;
A gyermekek sírnak, nem értik,
Hogy az anyjuk hol van.
Aki dolgozni tud, az jobbra áll,
A balra állók még nem tudják mi lesz,
De talán ők járnak jobban,
Rájuk vár a liget.
Aztán...
Ami aztán történt,
Emberi szó azt leírni képtelen.
Nincs rá emberi szó;
Olyan embertelen.
Másnap
A barakkok között reggelre felszállt a köd,
S vele a millió füstbe ment terv és élet...
A fiúk is fent vannak; már tudják,
Az ember mivé lett.
Az őr kissé eltűnődve
Egy rabtól elrablott órájára néz:
- Jöhetne már a váltás!
Ma gombóc az ebéd.
Cs. G.
2025. február
(Az Auschwitz Album képei és Lili Jakob története hatására.)
Mihálynak hínak
(Csányi Mihály helyett, ki Urivnál elesett, 1942-ben a Don folyó mellett, s aki ezt már nem írhatta meg.)
Csányi Mihály
(1919. okt. 9., Szank (Móricgát) - 1942. dec. 13. Uriv /Szovjetunió/)
- - -
Tizenkilencben születtem, Mindszentök havába. A búza mán le vót aratva akkorára, a liszt a kamrába, hogy lögyön könyér.
Apám is Mihály vót, épp úgy mint nagyapám. A kis bátyám szögény, möghalt kiskorába, hát így löttem én a legifjabb Mihály. Az első fiú, ki mögmaradt.
Ott nőttem föl a móricgáti pusztán, ott vótam kisgyerök, az vót az én hazám. Anyám, - kit úgy hínak, Gál Piroska, - igen szeretött ám! S apám, - Csányi Mihály, - igen büszke volt rám.
Majd osztán dolgoztam mán én is, mint afféle tanyasi gyerök, amit épp a tanya körül köllött. Föl is csöpörödtem, legény lött belülem, oszt lassacskán mán nősülni készültem.
Osztán gyütt a háború, s negyvenkettőbe engöm is behíttak. Azt mondták: - bevetjük tartaléknak... Hát jól bevetöttek! De egy darabig már most nem is kelök ki!
Elestem Urivnál, a messzi oroszhonba, negyvenkettőbe, Karácsony havába. De nem fázom most már, mer dupla takaróm van. Az alsó fekete, a fölső nyáron zöld, télön fehér. A mundéron még piros volt a vér, mikor a bajtársak bétakartak.
A Hazábul csak ez maradt neköm:
A véröm pirossa, a hó fehérje, a fű zöldje, s az emlékezés.
Abba a rettentő hidegbe csontkemény vót a főd! De a tisztösség - úgy mondták, - néköm is kijár; így hát a bajtársak illőn eltemettek. Másképpen mondva, ágyat vetöttek.
Hát itt fekszöm azúta valami Prilepi nevű helyön, az ezernyolcszázhetvenes számú sírhelyön.
Apám is Mihály vót, épp úgy mint nagyapám. A kis bátyám szögény, möghalt kiskorába, hát így löttem én a legifjabb Mihály. Az első fiú, ki mögmaradt.
Ott nőttem föl a móricgáti pusztán, ott vótam kisgyerök, az vót az én hazám. Anyám, - kit úgy hínak, Gál Piroska, - igen szeretött ám! S apám, - Csányi Mihály, - igen büszke volt rám.
Majd osztán dolgoztam mán én is, mint afféle tanyasi gyerök, amit épp a tanya körül köllött. Föl is csöpörödtem, legény lött belülem, oszt lassacskán mán nősülni készültem.
Osztán gyütt a háború, s negyvenkettőbe engöm is behíttak. Azt mondták: - bevetjük tartaléknak... Hát jól bevetöttek! De egy darabig már most nem is kelök ki!
Elestem Urivnál, a messzi oroszhonba, negyvenkettőbe, Karácsony havába. De nem fázom most már, mer dupla takaróm van. Az alsó fekete, a fölső nyáron zöld, télön fehér. A mundéron még piros volt a vér, mikor a bajtársak bétakartak.
A Hazábul csak ez maradt neköm:
A véröm pirossa, a hó fehérje, a fű zöldje, s az emlékezés.
Abba a rettentő hidegbe csontkemény vót a főd! De a tisztösség - úgy mondták, - néköm is kijár; így hát a bajtársak illőn eltemettek. Másképpen mondva, ágyat vetöttek.
Hát itt fekszöm azúta valami Prilepi nevű helyön, az ezernyolcszázhetvenes számú sírhelyön.
Csak gyünne mán a dicső föltámadás, mikor hí majd a mennyei Király;
s aszongya: Bétőtt az idő! Ébredjél Mihály!
Írta: ifj. Csányi Gábor, 2025. január havában
s aszongya: Bétőtt az idő! Ébredjél Mihály!
Írta: ifj. Csányi Gábor, 2025. január havában
(Mihály helyett, aki már ezt nem írhatta meg.
Így volt-e, nem-e? Valahogy így löhetött.*)
*A Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Hadisír nyilvántartó adatbázisa és anyakönyvi adatok alapján.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)