Emlékek őre

Bosskó Anna és bátyja, Antal.

Kincsesládám, cipősdoboz;

Apám, anyám és testvérem,
Papám, mamám és rokonom
Mosolyog sok régi képen.

Az ifjú pár, s a nyalka násznép

Köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős...
Bár, hogy honnan, nem is tudom.

Egyik képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg;
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:

"Örök emlékül hugodtól."

*

Árnyas kertben bozót közt már
Egy szürke kő, régóta vár
Rajt fakult kép; elszáradt virág... 

Elején vésett üzenet:

"Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...

Sebaj, most éppen ráérek!
Mesélj egy pár szót magadról,
Mindjárt utánanézek.

S ha megint jössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
S megosztom véled kincseim;
Megvár az emlékek őre."

*

Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Bár az is lehet, már öreg:

„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg kijövünk mind a dobozból,
Szívemben őrzöm képedet;

Örök emlékül, hugodtól.”


Cs. G.
2025. szept., 2026. jún.