Emlékek őre

Portrék, fotók, kincsesdoboz,
Apám, anyám, két testvérem,
Papák, mamák és nagynénik,
Mosolyognak rám sok képen.

Az ifjú pár és a szép, nyalka
násznép köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...

Egy képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:

"Örök emlékül hugodtól."

*

Hűs sírkertben szürke kő áll,
Lehet, tán észre sem veszed,
Látszik rajt nézd, egy régi kép,
Talán te még felismered.

Kő elején vésett írás:

„Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod valahogy ismerős,
Bár, hogy honnan, nem is tudom...

Sebaj! Most éppen ráérek.
Ülj le, mondj pár szót magadról,
Mindjárt utánanézek!

S ha visszajössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
Nem sietek, megvárlak itt,

Pihen az emlékek őre.”

Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel karcolt szöveg.
Mintha gyermekkéz írta volna...
Bár az is lehet, hogy öreg:

„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg a Szeretet majd mindent bepótol,
Tudd, hogy addig sem feledlek!

Örök emlékül hugodtól.”