Emlékek őre

Bosskó Anna és bátyja, Antal.

Kincsesládám, cipősdoboz,

Apám, anyám és testvérem,
Papám, mamám és rokonom
Mosolyog sok régi képen.

Az ifjú pár, a nyalka
násznép köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős...
Bár, hogy honnan, nem is tudom.

Egyik képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:

"Örök emlékül hugodtól."

*

Árnyas kertben szürke kő áll,
Lehet, tán észre sem veszed,
Halvány már rajt' a régi kép,

Ma még talán felismered.

Kő elején vésett írás:

"Üdvözöllek, kedves rokon! 
Az arcod olyan ismerős! 
Bár, hogy honnan, nem is tudom...

Sebaj! Most éppen ráérek;
Ülj le, mondj pár szót magadról,

Közben majd utánanézek. 

Ha megint jössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,

S megosztom véled kincseim, 

Vár rád az emlékek őre."

*

Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel írt szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor...
Bár az is lehet, már öreg:

„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg kijövünk majd a dobozból,

Szívemben őrzöm képedet, 

Örök emlékül hugodtól.”

Cs. G.

2025. szeptember