Harsona zendül, kürt szava száll,
Felröppen az égi madár.
Döbben az ágyú, rendül a föld,
Megretten a gyík, meg az őz!
Haragos katonák, ideát-odaát,
A király ül a domb tetején.
Épp ébred a rét, ide nézz-oda nézz,
Hogy villan a kardon a fény!
Telt-múlt az idő, tovaszállt ezer év,
Az a kard is a mélybe pihen.
Rég holt a király, birodalma letűnt
Már, nyugszik a rét idefenn.
Most csendes a táj, csak az őz, meg a gyík
Jár itt, meg az égi madár,
Épp ébred a rét, oda nézz, csodaszép,
Hogy csillan a fűben a fény!
Cs. G.
2025. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: