Izrael és Zelig Jakob, amikor 1944 május 26-án Auschwitzba érkeztek a kárpátaljai Bilke községből. Nem sokkal ezután a gázkamrában megölték őket.
(Kép az Auschwitz Albumból)
Érkezés
Két fiú a képen, lehet tizenéves,
Arcukon sértett máz a dac,
Nem szólnak, csak néznek...
Helyettük szól a szem, az arc:
- Nem ezt ígértétek!
Hatágú csillag, kissé piszkosan
Még szebb időt látott kabátjuk oldalán,
Anyjuk, vagy nővérük varrta gondosan;
Remélve, hogy egy napon talán
Lefejti szorgosan.
A hallgatás vékony kérge márvány,
Nincs összetörve még;
Mint levágás előtt a bárány,
Ki a részvétlen hóhérral dacolva
Még egyszer szembenéz.
Köröttük lányok és anyák,
fiúk, apák és gyermekek,
Meghajlott hátú nagymamák;
Hosszú tömött sorokban
Várják az indulást.
A válogatás
Mindenhol ordító katonák,
- A sok holmi hegyekbe halmozva vár -,
Hajtják őket, mint kecskét az ólban;
A gyermekek sírnak, nem értik,
Hogy az anyjuk hol van.
Aki dolgozni tud, az jobbra áll,
A balra állók még nem tudják mi lesz,
De talán ők járnak jobban,
Rájuk vár a liget.
Aztán...
Ami aztán történt,
Emberi szó azt leírni képtelen.
Nincs rá emberi szó;
Olyan embertelen.
Másnap
A barakkok között reggelre felszállt a köd,
S vele a millió füstbe ment terv és élet...
A fiúk is fent vannak; már tudják,
Az ember mivé lett.
Az őr kissé eltűnődve
Egy rabtól elrablott órájára néz:
- Jöhetne már a váltás!
Ma gombóc az ebéd.
Cs. G.
2025. február
(Az Auschwitz Album képei és Lili Jakob története hatására.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: