Reggeli ritmus

Tevém a telcsim,

Tevém a kulcsom, 

Tevém a táskám,

 Viszen az úton, 

Vevém a sapkám,

Vevém a sálom, 

Vevém a szemcsim,

Ha megtalálom!

Vevém kabátom,

Csukom be zárom,

Futok sietvén

A tarka tájon. 

Cs. G. 

2025. február  (Dalban: itt)

Helycsere

Olcsó lett a drága,
Drága lett az olcsó,
Utolsóból első,
Elsőből utolsó.

Kis legényből nagy lett,
Nagyból meg kis legény,
Szegényből gazdag lett,
Gazdagból meg szegény.

Éjjelből nappal lett,
Nappalból újra éj,
Fehérből fekete,
Feketéből fehér.

Cs. G.

2025. február  * Énekelve: itt

Reklámlélektan

Ezt kend a hajadra, ettől leszel menő!
És ha pár év múlva még egy fejed kinő,
Ne minket hibáztass!
Olvashattad vón' az apróbetűs részben,
Három másodpercig láthattad a képen.

Különben is, most már a két fej a tuti!
- Harsogja a celeb, Baumgartner Juci.
Mind a két fejedet duplán hidratálja, 
Legújabb kenőcsünk a próbát kiállja!

És ez még nem minden! Nekünk elhiheted;
Jövő nyárra akár három fejed lehet!
Három fejjel aztán lehetsz te is sárkány,
Ráadásul tiéd egy tiszta új királylány!

Titokban ez egyszer megsúgom a tutit,
Ha elhitted a mesét, dől hozzánk a profit!
S Ha úgy érzed, hogy ettől szétvet már az ideg,
Van rá klassz nyugtatónk..., most féláron a tied!

Cs. G.
2025. február

Fiúk a táborból

Izrael és Zelig Jakob, amikor 1944 május 26-án Auschwitzba érkeztek a kárpátaljai Bilke községből. Nem sokkal ezután a gázkamrában megölték őket.

 (Kép az Auschwitz Albumból)

Érkezés

Két fiú a képen, lehet tizenéves, 

Arcukon sértett máz a dac,

Nem szólnak, csak néznek...

Helyettük szól a szem, az arc:

- Nem ezt ígértétek!

Hatágú csillag, kissé piszkosan

Még szebb időt látott kabátjuk oldalán,

Anyjuk, vagy nővérük varrta gondosan;

Remélve, hogy egy napon talán

Lefejti szorgosan.

A hallgatás vékony kérge márvány,

Nincs összetörve még;

Mint levágás előtt a bárány, 

Ki a részvétlen hóhérral dacolva

Még egyszer szembenéz.

Köröttük lányok és anyák,

fiúk, apák és gyermekek,

Meghajlott hátú nagymamák;

Hosszú tömött sorokban

Várják az indulást.

A válogatás

Mindenhol ordító katonák,

- A sok holmi hegyekbe halmozva vár -,

Hajtják őket, mint kecskét az ólban;

A gyermekek sírnak, nem értik,

Hogy az anyjuk hol van.

Aki dolgozni tud, az jobbra áll,

A balra állók még nem tudják mi lesz,

De talán ők járnak jobban,

Rájuk vár a liget.

Aztán...

Ami aztán történt,

Emberi szó azt leírni képtelen.

Nincs rá emberi szó;

Olyan embertelen.

Másnap

A barakkok között reggelre felszállt a köd,

S vele a millió füstbe ment terv és élet...

A fiúk is fent vannak; már tudják,

Az ember mivé lett.

Az őr kissé eltűnődve

Egy rabtól elrablott órájára néz:

- Jöhetne már a váltás!

Ma gombóc az ebéd.

Cs. G.

2025. február

(Az Auschwitz Album képei és Lili Jakob története hatására.)