Portrék, fotók, kincsesdoboz,
Apám, anyám, két testvérem,
Papák, mamák és nagynénik,
Mosolyognak rám sok képen.
Az ifjú pár és a szép, nyalka
násznép köszönt: "Szervusz rokon!"
Néhányuk olyan ismerős!
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Egy képen pár tintafolt,
Másiknak hátulján szöveg.
Gyermekkéz írhatta egykor,
Kanyargó, görbe kis betűkkel:
"Örök emlékül hugodtól."
*
Hűs sírkertben szürke kő áll,
Lehet, tán észre sem veszed,
Látszik rajt nézd, egy régi kép,
Talán te még felismered.
Kő elején vésett írás:
„Üdvözöllek, kedves rokon!
Az arcod valahogy ismerős,
Bár, hogy honnan, nem is tudom...
Sebaj! Most éppen ráérek.
Ülj le, mondj pár szót magadról,
Mindjárt utánanézek!
S ha visszajössz, jut tán virág,
Egy apró emlék e kőre,
Nem sietek, megvárlak itt,
Pihen az emlékek őre.”
Kő hátulján egy kanyargó,
görbe kis betűkkel karcolt szöveg.
Mintha gyermekkéz írta volna...
Bár az is lehet, hogy öreg:
„ Isten Veled, míg újra látlak!
Míg a Szeretet majd mindent bepótol,
Tudd, hogy addig sem feledlek!
Örök emlékül hugodtól.”