Egy nemzedék

Anya a messzendzseren irta:
"Nyisd ki a hűtőt és egyél,
Utána keress egy klassz mesét
Magadnak, jó legyél!"

Suhannak az évek, mint telón a képek, 
Gyorsan elszáll a képernyőidő!
Rohannak a fények, az évek, az élet,
S mesélni este már nem marad erő.

Közben észrevétlen felnő egy nemzedék,
Ki gépekkel beszélget, mert az most a menő...
"Csak legyen gyors a net, és persze a teló,
A többi nem számít; heló, szia, heló!"

Mit annyiszor látott, a képek
Mire felnőtt, már rég az EPROMba égtek:
"Legyek szép és gazdag, s bárcsak
Jönne már a mennyei péntek!"

Fut már a program, mit eszébe véstek,
Hogy nem számít más, csak ÉN,
És ingerült lesz, ha kevés az inger 
A kocsma közepén...

Hogy akkor él csak, ha szórakozni mén,
És az igaz csak, amit a gép dobott...
Ha szülő vagy, most mutasd meg,
Hogy nem lettél még robot!

Mert jön egy nemzedék, akit már nem szív vezet -
Nem szív, csupán GPS jelek.
Aki mind időset, mind gyermeket szeretni rest,
Mert a géptől éppen azt nem tanulta meg,

Hogyha emberség nincs, akkor ember se lesz!

Még itt vagyunk...
Még elmondhatunk egy szép mesét.
Megfoghatjuk még gyermekünk kezét...
Még nem gépét; hanem még emberét.

Cs. G.

2025. november