Egy nemzedék

Anya a messzendzseren irta:
"Nyisd ki a hűtőt és egyél,
Utána keress egy klassz mesét
Magadnak; jó legyél!"

Suhannak az évek, mint telón a képek, 
Gyorsan lefut a műsoridő!
Peregnek a képek, a fények, az élet,
S mesélni esténként nem marad erő.

Közben észrevétlen felnő egy nemzedék,
Ki gépekkel beszélget, mert most az a menő...
- Csak legyen gyors a net, és persze a teló,
A többi nem számít; heló, szia, heló!

Mit annyiszor látott, a képek
Mire felnőtt, mélyen az EPROMba égtek:
"Legyek szép és gazdag, s bárcsak
Eljönne már a mennyei péntek!"

Fut már a program, mit eszébe véstek,
Hogy nem számít más, csak ÉN,
S hogy a haj jól be legyen lőve, 
A kocsma közepén...

Hogy akkor él csak, ha szórakozni mén,
És az igaz csak, amit a gép dobott...
Ha szülő vagy, most mutasd meg,
Hogy nem lettél még robot!

Mert jön egy nemzedék, akit már nem szív vezet -
Nem szív, csupán GPS jelek.
Aki mind időset, mind gyermeket szeretni rest,
Mert a géptől csak épp azt nem tanulta meg,

Hogyha emberség nincs, akkor ember se lesz!

Még itt vagyunk...
Még elmondhatunk egy szép mesét,
Megfoghatjuk még gyermekünk kezét,
Még nem gépét; hanem még emberét.

Cs. G.

2025. november