A Srác

Konok közönnyel jön feléd; kezét,
lábát lomhán lóbálva lép,
hóna alatt egy pár szép malaccal,
karjait únott faarccal hányja szét.

Macsósan megy ím, a bátor alfahím,
délceg marionett a flaszteren,
amerre mén, kihúny a fény; se fű,
se szegfű nyomában nem terem.

"Ha ÉN jövök, mindenki más
Álljon csak félre, MOST!"
S mentébe' pár alvó csigát,
óvatlan hangyát eltapos.

Amíg beszél, még leng a szél,
s tán némi kósza port is felkavar,
ám egyszer csak elébe áll
Egy mozdíthatatlan sziklafal!

Hát így jártál, édes kiskomám!

Ezzel lett vége a dalnak;
nagy arca koppan a sziklán,
s csendesen elballag.

Cs. G. 2026. január, június