Karácsony estére minden fehér, s szép lett,
S hótiszta tollpaplan takarta a földet.
Békésen hullt a hó színes gyertyafényben;
Az apró gyerekek csodálkozva néztek...
Apa! Milyen szép ez?!
De reggelre már a sár, latyak mindenütt,
Na látod gyermekem? Ilyen itt az élet!
Bőrcsizmák, bakancsok, emberek lábnyoma;
Aztán, ahogy kissé magasabbra nézek...
A tetők még fehérek!
Hát mégsem lett itt lenn olyan szürke minden?!
Bár az ember mindig összepiszkolja a szépet,
És néha úgy látszik, a helyzet túl sötét lett,
Nézz egy kicsit feljebb!
A tetők még fehérek.
Ha egy nap így ébredsz: "Megint elrontottuk!"
Hogy sosem lesz többé olyan tiszta minden,
Hogy kezdhetjük elölről... Újra az egészet!
Nézz egy kicsit feljebb...
A tetők még fehérek.
Cs. G.
2026. február