Mindent szerteszór és mindent egybegyűjt,
Múlt és jövő egy pontban összefog;
Örökké szalad, mégis velünk marad,
E biztos pont a végtelenbe: MOST.
Cs. G.
2026. augusztus
(Múzsáimnak, Andrásnak és Zsuzsinak.)
Mi az, hogy költő? Nem tudom. Csak vannak dolgok, amiket le kell, hogy írjak. Talán Neked is vannak ilyenek... /Csányi Gábor/
Ne görgess tovább!
Szobám hűvösében görgetgettem éppen, miközben talán pár másodperc, ha telt...
Épphogy elkezdtem csodálni, hogy a kolibri tolla mily vidám színekben játszik; mintha csöppnyi szárnya nem is egy pár lenne; lehet száz is! Két színes kis folt a pöttöm test két oldalán; ahogy egy helyben lebegve áll az orchideák izzó vitorlái közt...
De már egy másik kép sürget: "Én jövök!"
Továbbgörgetek hát és nézem őt, a kis csigát, amint a harmatos fűben szundikál. Aprócska házán a pára, mint tucatnyi gyémántcsepp csillogott! Épp kelt a Nap, csigánk kicsit még szundított, mielőtt gyöngyeit leszórva sétálni ment...
És máris itt jön egy hatalmas szürke hegy! Egy elefánt, ormányát feltartva rohan torony iránt, s lobogó füllel épp felém robog... Remeg a föld! Jaj, mindjárt eltapos!
De mégsem!
Már a következőt nézem; az áttetsző vízen hogy lebegnek fenn a karcsú csónakok. Mintha kis hajónk a semmin úszna ott, a halványkék lég színén! A hófehér parton, pálmák árnyékában fiatal pár pihen, s a csipkés lágy fövenybe sormintát fodroznak a sustorgó habok...
Épphogy elkezdtem csodálni, hogy a kolibri tolla mily vidám színekben játszik; mintha csöppnyi szárnya nem is egy pár lenne; lehet száz is! Két színes kis folt a pöttöm test két oldalán; ahogy egy helyben lebegve áll az orchideák izzó vitorlái közt...
De már egy másik kép sürget: "Én jövök!"
Továbbgörgetek hát és nézem őt, a kis csigát, amint a harmatos fűben szundikál. Aprócska házán a pára, mint tucatnyi gyémántcsepp csillogott! Épp kelt a Nap, csigánk kicsit még szundított, mielőtt gyöngyeit leszórva sétálni ment...
És máris itt jön egy hatalmas szürke hegy! Egy elefánt, ormányát feltartva rohan torony iránt, s lobogó füllel épp felém robog... Remeg a föld! Jaj, mindjárt eltapos!
De mégsem!
Már a következőt nézem; az áttetsző vízen hogy lebegnek fenn a karcsú csónakok. Mintha kis hajónk a semmin úszna ott, a halványkék lég színén! A hófehér parton, pálmák árnyékában fiatal pár pihen, s a csipkés lágy fövenybe sormintát fodroznak a sustorgó habok...
Az a srác a parton; lehet, hogy én vagyok?!
Ujjammal épp a homokba rajzolok:
- Láttál-e szebb csodát?!
Végre megérkeztél... Ne görgess tovább!
Cs. G.
2026 augusztus
Ujjammal épp a homokba rajzolok:
- Láttál-e szebb csodát?!
Végre megérkeztél... Ne görgess tovább!
Cs. G.
2026 augusztus
Szomjúság
Ó, szegény kiszáradó fa,
kábultan lankadó virág!
Mondd;
épphogy csak lehelve mondd nekem...
Csak egy kis levéllel ints, szívem!
Ne szólj, csak gondold el,
mi rág, én úgy is értem;
s könnyem öntöz majd,
ha nincs már más vizem.
Cs. G.
2026 augusztus
kábultan lankadó virág!
Mondd;
épphogy csak lehelve mondd nekem...
Csak egy kis levéllel ints, szívem!
Ne szólj, csak gondold el,
mi rág, én úgy is értem;
s könnyem öntöz majd,
ha nincs már más vizem.
Cs. G.
2026 augusztus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)