Épphogy elkezdtem csodálni, hogy a kolibri tolla mily vidám színekben játszik; mintha csöppnyi szárnya nem is egy pár lenne; lehet száz is! Két színes kis folt a pöttöm test két oldalán; ahogy egy helyben lebegve áll az orchideák izzó vitorlái közt...
De már egy másik kép sürget: "Én jövök!"
Továbbgörgetek hát és nézem őt, a kis csigát, amint a harmatos fűben szundikál. Aprócska házán a pára, mint tucatnyi gyémántcsepp csillogott! Épp kelt a Nap, csigánk kicsit még szundított, mielőtt gyöngyeit leszórva sétálni ment...
És máris itt jön egy hatalmas szürke hegy! Egy elefánt, ormányát feltartva rohan torony iránt, s lobogó füllel épp felém robog... Remeg a föld! Jaj, mindjárt eltapos!
De mégsem!
Már a következőt nézem; az áttetsző vízen hogy lebegnek fenn a karcsú csónakok. Mintha kis hajónk a semmin úszna ott, a halványkék lég színén! A hófehér parton, pálmák árnyékában fiatal pár pihen, s a csipkés lágy fövenybe sormintát fodroznak a sustorgó habok...
Az a srác a parton; lehet, hogy én vagyok?!
Ujjammal épp a homokba rajzolok:
- Láttál-e szebb csodát?!
Végre megérkeztél... Ne görgess tovább!
Cs. G.
2026 augusztus
Ujjammal épp a homokba rajzolok:
- Láttál-e szebb csodát?!
Végre megérkeztél... Ne görgess tovább!
Cs. G.
2026 augusztus