Gyöngyszem, mely tenger homokba' fénylik,
Kincs az, mi szemedbe villan a sárból,
Otthagynád, földdel temetve mégis?
Megmenthetnéd a haláltól!
Kutattál kincseket keresve,
Tonnányi földet félredobtál,
Fáradtan rogytál a fövenyre,
S alig pár gyöngyöt találtál...
Eljön az idő, hogy egyszer
a Szolga elvonja majd a fátyolt,
S meglátod, hogy a tenger
Minden szem homokja gyöngy volt!
Cs. G., (mintegy 2000-2021.)
(Lásd.:
Mózes 1:27-28.,
1 Nefi 12:1.,
Mormon 1:5-7.,
T&Sz. 76:109.,
Ábrahám 3:14.)
Szerintem a legtöbben költőnek születtünk, csak vannak, akik idővel abbahagyják. :-})
Gyöngyök a homokból
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Ide írjad bátran, amit gondolsz éppen,
S amit gondolsz, írjad ne csúnyán; de szépen! :)