A dolgok állása

A dolgok nem kérnek enni,
Nem várnak dícséretet,
A dolgok csak szolgálnak téged,
S könnyebbé teszik az életed.

Dolgaid hűségesen várnak,
Míg újra simítja kezed,
S végig, míg műved készül,
Ők mindig ott lesznek neked.

S eljön a nap, hogy egyszer
Úgy fordulnak majd a csillagok,
Mikor más tájakra mész el,
S dolgaid szépen itthagyod.

Igen, ők végül itt maradnak,
És mást szolgálnak majd tovább,
Ha lesz, aki becsülje őket,
Tán fiad, lányod,vagy unokád.

Dolgaid pedig emlékeznek, s megőrzik az időnek
Óvó kezednek, gondos kezednek nyomát,
S ha kézbe veszik majd őket,
Visszahoz egy pár csepp könnyet,
S a régi nosztalgiát.


Cs. G. , 2024. júl. 10.