Ne feledd nyelvedet!

Ember, ne feledd nyelvedet!
Ezen neveled gyermeked,
Estve-reggel, felkelsz-fekszel,
Ez veled lesz; S meglehet,
Ezen temetnek egyszer el...
Ember, ne feledd nyelvedet!

Cs. G., /2015. febr. 14.-2016. Márc. 23. Göd/

Mese a királylányról

Egyszer, réges-régen, nem is oly rég talán,
Vagy tán még most is él egy kedves királyleány.
Megfújta a sípját, s a kastély díszbe' már,
Jöjjön mindenki el, ma este lesz a bál!

Telt, múlt az idő...

Telt, múlt az idő, és nem jött egy vendég se' még;
Az üres parketten csak egy cipő koppan... Tiéd!
Könnyed, sűrű zápor, csillogva hull alá,
Hulljon csak; míg a kő is meglágyul talán!

Fújd sípod...

Fújd sípod! Egyszer, csak meghallják szavad! 
Fújd, amíg tüdődben egy cseppnyi szusz marad!
Ne félj, csak hidd, hogy a mesének jó vége lesz,
S jó Atyád felszárítja majd minden csepp könnyedet. 

Cs. G., (2000. körül)

Gyöngyök a homokból

Gyöngyszem, mely tenger homokba' fénylik,
Kincs az, mi szemedbe villan a sárból,
Otthagynád, földdel temetve mégis?
Megmenthetnéd a haláltól!

Kutattál kincseket keresve,
Tonnányi földet félredobtál,
Fáradtan rogytál a fövenyre,
S alig pár gyöngyöt találtál...

Eljön az idő, hogy egyszer
a Szolga elvonja majd a fátyolt,
S meglátod, hogy a tenger
Minden szem homokja gyöngy volt!

Cs. G., (mintegy 2000-2021.)

(Lásd.:
Mózes 1:27-28.,
1 Nefi 12:1.,
Mormon 1:5-7.,
T&Sz. 76:109.,
Ábrahám 3:14.)